Angyalok márpedig léteznek....

Karácsony a szeretet ünnepe, mikor minden gyereknek csak álmodozni kellene! Levelet írni a Jézuskának! Érezni az otthon melegét, biztonságát...

Felháborító és szívszaggató, hogy egyes gyerekek az iskolai szünetben azon gondolkoznak, mit hazudjanak az intézményükben, mikor a tanító néni egy hosszú évtizedes rossz szokást átvéve azt kérdezi a tanulóktól, ki mit kapott karácsonyra?! Vagy mit csináltak az ünnepek alatt?

Szegény gyerekek meg a nyomásra azt érzik, hogy az a jó, mikor egy drága ajándék várja őket becsomagolva a fa alatt! Pedig egyáltalán nem! 

Volt egy tanító nénim, Anna néni, általános iskolában, és az emlékkönyvembe a következőt írta:

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Ez az idézet meghatározott sok mindent. Ezt kellene a gyermekeinknek átadnunk! A szeretetet, az időnket, az odafigyelésünket, nem pedig temérdek tárgyat amiket 1-2 év múlva nem is használnak majd.

55 plusz 3 gyermek és családjai karácsonyát próbáltuk egy kicsit könyebbé varázsolni.

Barátaink, ügyfeleink, adományozóink és főként önmagunk önkéntes, felajánló munkájával összegyűlt 2,500,486 forint., melyben a mi időnk, szeretetünk, üzemanyagunk nincs benne! HÁLÁSAK VAGYUNK MINDENKINEK AKI BÁRMIVEL HOZZÁJÁRULT EHHEZ!

Láttunk mely szegénységet, kilátástalanságot, szeretetet, szomorúságot, boldogságot, betegséget, gyerekeket, felnőtteket.

Volt ahol a fűtés okozott problémát, találkoztunk olyan családdal ahol nem volt ruhája a gyerekeknek, ahol nem volt mit enni, ahol csak játékra volt szükség, ahol nem volt víz, ahol nem volt saját otthon, ahonnan könnyek között jöttünk el és olyanok is akadtak ahonnan vidáman. Volt olyan család akik maguk is összekészítették a megunt játékaikból adományokat, hogy vigyük tovább másoknak, akik arra rászorulnak.

Volt olyan família ahol évek óta nem kaptak a gyerekek ajándékot és még soha nem is láttak becsomagolt meglepetéseket.

Mikor az ember azt gondolja már mindent látott akkor is van meg nehezebb és nehezebb sors.

Volt ahol a paplant tüzelték el...

Talán számomra a legkedvesebb és legmeghatározóbb, legmegérintőbb története a legelső, 16 eves fiúnak volt. Bántalmazták, elhanyagolták, majd saját maga kezdeményezte, hogy szüleitől nevelőszülőkhöz kerülhessen testvéreivel. Azt gondolom egy szuper szerető, hatalmas családba kerülhetett, vagyis egyszerre kettőbe is akik együtt élnek és gondoskodnak mind a 7 nevelt gyermekről. Az egyiküknél van 2 felnőtt saját gyermeke és egy 7 éves kisebb is, ezen felül vannak a nevelt gyermekek. Csodalatos volt látni, hogy ilyen is van! Szeretetben és sokkal jobb helyen mint ahol a saját szüleiknél voltak! Ahol megégették őket, hetekig nem ettek, ahol nem fürödtek, és melegséget, törődést sem kaphattak, pedig erre mindenkinek szüksége van! Nem pénzfüggő!!!! A fiú azóta többször is jelentkezett! Egy csoda volt számomra! Szeretne ő is csatlakozni hozzánk ha felnőtt lesz, es addig is a sulijában gyűjtést szervezne az alapítványunknak, hogy rászoruló gyerekeknek segíthessen!

Sajnos úgy látom sokan félre néznek mikor szembe jön velük valaki vagy valami...

S mikor 23-an azt gondoltam a több hónapos munka befejeződött, akkor elmentem egy fej káposztáért a boltba, de végül 55.000 et fizettem.

Álldogálok a káposztámmal és előttem a sorban két kisebb gyerek (kb 10 és 4). Kabát nélkül érkeztek a kb -1 fokban, és toalett papírt meg egy darab pogácsát vettek. Megkérdeztem tőlük: srácok, ha bármit valaszthatnatok a boltból akkor mi lenne az? Gondolkoztak...mondtam nem viccelek, hozzatok bármit és megveszem.

Erre a kislány hozott egy kólát, a kisfiú meg egy chipset. Persze nem a márkásat... akkor már majdnem sírtam.... Összeszedtem nekik minden kis játékot amit ebben a pici boltban árultak és élelmet, tisztálkodási szereket ami a sorban állás közben elérhető volt... majd elküldtem anyukának a telefonszámomat, hogy hívjon fel és hozok még...meg kabátot is a gyerekeknek.

Kiderült, hogy a kisfiú gyerekotthonban él, vagy nevelőszülőknél, de most boldog mert karácsonyra az anyukájával lehet! Van testvére is több.

Ezt a kis történetet csak azért mesélem el, mert szerintem mind közül ennek van a legnagyobb uzenete! Nem egyedül álltam abban a sorban, legalább 20 másik emberrel, és abból nem csak én tudtam volna segíteni! Persze én szociálisan érzékeny vagyok, de azok a szempillantások amiket kaptak a gyerekek...s aztán én...borzasztó volt! 

Igen is vegyük észre ami körülöttünk zajlik! Nyissuk ki a szemünket! Van akinek egy jó szó is hatalmas segítség! Legyunk nyitottak egymásra és a világra! Ettől csak mi is gazdagabbak leszünk lelkileg!